Üdvözöllek honlapomon, kedves látogató!

Hogyan kezdjünk meditálni

Ha egészen kezdő vagy, azzal kell kezdened, hogy elolvasol néhány spirituális könyvet vagy pár szent iratot. Ezek majd ösztönzést nyújtanak neked. Olyan spirituális mesterek könyveit olvassad, akikben teljesen megbízol. Vannak mesterek, akik elérték a legmagasabb tudatot, és ha az õ könyveiket olvasod, ez kétségkívül inspirálni fog téged. Ne olvass azonban könyveket, amelyeket olyan professzorok, tudósok vagy törekvõk írtak, akik még az úton vannak, akik még nem érték el a megvilágosodást. Csak azok, akik a valóságot megvalósították, tudják a valóságot tovább is adni. Különben csak olyan lesz az egész, mintha vak vezetne világtalant.

Sírj belül. Meditálj belül. Merülj befelé. Belső teljesítményeid messze felülmúlják külső hiányosságaid.

A MEDITÁCIÓ ÁBÉCÉJE

Kezdjük a meditáció ábécéjével. Ha Ön otthon meditál, akkor rendezzen be egy sarkot a szobájában, ez legyen egy teljesen tiszta és szent, egy megszentelt hely, amelyet csak meditációra használ. Az oltárára tegyen egy képet a spirituális mesteréről, vagy Jézusról, vagy olyan más spirituális személyről, akit szeret, és akit mesterének tekint. Tanítványaim az én transzcendentális képemet állítják oda, azt a képet, amelyen teljesen egy vagyok Belső Pilótámmal.

Napi egyéni meditációjában próbáljon meg egyedül meditálni. Ez a szabály nem vonatkozik házastársakra; ha spirituális mesterük ugyanaz, minden további nélkül meditálhatnak együtt. Olyan közeli spirituális barátok is meditálhatnak közösen, akik a belső életükben nagyon jól megértik egymást. Máskülönben nem tanácsos a napi egyéni meditációban másokkal együtt meditálni. A közös meditáció is fontos, de a napi egyéni meditációt sokkal jobb, ha egyedül, a saját oltárunk előtt végezzük.

Ha meditálás előtt lezuhanyozik vagy megfürdik, az sokat segít. A test tisztításának nagy jelentősége van a tudat tisztításában. Ha nem tud zuhanyozni vagy fürdeni, mielőtt leülne meditálni, legalább az arcát és a lábát mossa meg. Jó, ha könnyű és tiszta ruhát visel.

Az is segít, ha meggyújt egy füstölőt, és virágot tesz maga elé. Vannak, akik nem tartják fontosnak, hogy a meditációhoz virágot tegyenek maguk elé, mert azt mondják: „A virág bennünk van, az ezerszirmú lótusz bennünk van”. A valóságos virág azonban, amelyet maga elé tett, emlékeztetni fogja Önt a belső virágra. A színe, az illata, a virág tiszta tudata egy kis inspirációt fog adni. Az inspirációtól pedig majd törekvést kap, s a törekvés eredménye a megvalósulás.

Ugyanez vonatkozik a gyertyára is, amelyet a meditációhoz meggyújtunk. A gyertya lángja önmagában nem fog Önnek törekvést adni, törekvést csak a belső lángtól kaphat. Ha azonban egy külső lángot lát, akkor közvetlenül érezheti, hogy az Ön belső lényében lévő láng szintén magasra, magasabbra és a legmagasabbra fog föllobbanni. És ha a füstölő illatát érzi, talán attól is kap egy kicsi inspirációt, ami által tisztulást érhet el, s ezt a keveset is hozzáteheti belső kincseihez. Azoknak, akik az Isten-megvalósítás küszöbén állnak vagy Istent már megvalósították, ezek a külső segédeszközök értéktelenné válnak. De ha tudja, hogy az Isten-megvalósítás az Ön számára még távoli, akkor ezek a dolgok kétségkívül segítik törekvését.

A meditálásnál fontos, hogy a gerincünk egyenes, a testünk pedig laza legyen. Ha a test merev, akkor azok az isteni és beteljesítő tulajdonságok, amelyek a meditáció alatt a testben és a testen keresztül folynak, természetesen nem asszimilálódnak. Az sem jó, ha a test rosszul érzi magát. Ha kényelmetlen érzése van, akkor a test magától fog új helyzetet fölvenni. Ha meditál, akkor belső lénye spontán módon fogja kényelmes helyzetbe hozni a testét, és aztán Öntől függ, hogy ezt a helyzetet megtartja-e. A lótuszülés legnagyobb előnye, hogy a gerincoszlopot egyenesen, merőlegesen tartja, viszont nem föltétlenül lazítja el a testet. De ahhoz, hogy helyesen meditáljunk, a lótuszülés nem okvetlenül szükséges. Nagyon sokan széken ülve is jól meditálnak.

Vannak emberek, akik különböző testhelyzeteket vesznek fel és különböző testgyakorlatokat végeznek. Ezek a gyakorlatok, amelyeket hatha jógának neveznek, ellazítják a testet, és rövid időre békét biztosítanak az elme számára. Ha valaki nagyon nyugtalan, és nem képes egy másodpercnél többet csendben ülni, akkor ezek a gyakorlatok kétségkívül nagyon sokat segítenek. De a hatha jóga egyáltalán nem nélkülözhetetlen. Nagyon sok törekvő ember van, aki egyszerűen csak odaül, és az értelmét csendben és nyugodtan tartja anélkül, hogy hatha jógát végezne.

Szeretném még hozzáfűzni, hogy a hatha jóga gyakorlatai a nyugati gyakorlatok rendszereit messze felülmúlják. A nyugati gyakorlatok nagyon gyakran megszakítottak, erőteljesek, és bizonyos fokú erőszakkal hajtják őket végre. A hathajóga-gyakorlatokat nyugodtan, csendben és meditatív hangulatban végzik. Ellentétben a legtöbb nyugati gyakorlattal, ezek a gyakorlatok erősítik az idegeket, és megnyugtatják az értelmet. A hatha jóga abban is segít a keresőnek, hogy testi tudatát megtisztítsa, és Kundalini-erőt fejlesszen.

Vannak keresők, akik szívesen meditálnak fekve. Én ezt kezdőnek egyáltalán nem ajánlanám, de még olyannak sem, aki már több éve meditál. Csak az egészen előrehaladott kereső és a már megvalósult lélek tud ebben a helyzetben meditálni. Ha fekvő helyzetben akar meditálni, akkor az álom világába vagy egyfajta szendergésbe eshet. Ezenkívül fekve kevésbé tud jól lélegezni, mint ülve, mert fekvő helyzetben a légzés nem tudatos, és nincs ellenőrzés alatt.

A helyes légzés a meditálásnál nagyon fontos. Amikor lélegzik, próbálja meg ezt olyan lassan és nyugodtan tenni, amennyire csak lehetséges, úgy, hogyha például az orra elé egy cérnaszálat tartanának, az nem mozdulna meg. És kilégzéskor próbáljon meg még lassabban lélegezni, mint ahogy belélegzett. Ha lehetséges, tartson egy rövid szünetet a kilégzés vége és az új belégzés között. Tehát, ha tudja, próbálja meg a lélegzetét pár másodpercre visszatartani. De ha ez Önnek nehéz, akkor ne tegye. Soha ne tegyen olyat, ami belső szerveinek vagy a légzőrendszerének káros lehet.

Légzéskor gondoljon elsősorban a tisztaságra. Ha belégzéskor érezni tudja, hogy a lélegzet közvetlenül Istentől vagy magától a tisztaságtól jön, akkor a lélegzetét könnyen meg tudja tisztítani.

Próbálja meg azután minden belégzésnél azt érezni, hogy békét, végtelen békét visz be testébe. A béke ellentéte a nyugtalanság; amikor kilélegez, próbálja meg azt érezni, hogy nyugtalanságot lök ki magából, azt a nyugtalanságot, amelyet saját magában és maga körül lát. Ha ily módon lélegzik, akkor látni fogja, hogy a nyugtalanság elhagyja Önt. Miután ezt a gyakorlatot már néhányszor elvégezte, próbálja meg azt érezni, hogy az Univerzumból erőt lélegez be. Kilégzéskor pedig érezze, hogy minden félelem elhagyja testét. Azután pedig próbálja meg azt érezni, hogy örömet, végtelen örömet lélegez be, és gondokat, szenvedést és lehangoltságot lélegez ki.

Megpróbálhatja még a következőket is. Érezze, hogy minden légzéssel roppant erős kozmikus energia folyik Önbe, ezt arra használja, hogy a testét, a vitális részét, az értelmét és a szívét megtisztítsa. Érezze, hogy egyetlen hely sincs a testében, mely ne volna ettől a kozmikus energiaáradattól elöntve. Ez mint áram folyik szét Önben, és átmossa, megtisztítja egész lényét. Aztán, amikor kilélegzik, próbálja meg azt érezni, hogy az összes gyomot, ami Önben van, az összes istentelen gondolatot, sötét ideát és tisztátalan tettet, mind kilélegzi. Érezze, hogy mindent, amit egész testében, lelkében istentelennek nevez, mindazt, amit nem a sajátjának akar tekinteni, kilélegzi.

Ez nem a jóga tradicionális pranayamája, amely ennél bonyolultabb és erősebben rendszerezett, de ez a légzés leghatékonyabb spirituális módja. Ha Ön a légzésnek ezt a módját használja, akkor nagyon hamar látni fogja az eredményét. Az elején szüksége lesz a képzelőerejére, de bizonyos idő után látni és érezni fogja, hogy ez egyáltalán nem képzelet, hanem valóság. Ön tudatosan belélegzi azt az energiát, ami Ön körül folyik, ezáltal pedig magától megtisztul, és minden istentelentől megszabadul. Ha ily módon tud lélegezni mindennap öt percet, akkor nagyon gyorsan haladást fog elérni. Ezt azonban nem szabad mechanikusan tennie; mindig teljesen tudatos kell legyen.

Előrehaladottabb állapotban már megpróbálhatja azt is érezni, hogy a légzése a test minden részén ki- és behatol, a szívén, a szemén, az orrán, sőt, a pórusain keresztül. Most Ön csak az orrán vagy a száján át tud lélegezni, de el fog jönni az idő, amikor testének minden részén tud majd lélegezni. A spirituális mesterek csukott szájjal és csukott orral is tudnak lélegezni. Ha Ön ezt a spirituális légzésmódot tökéletesíti majd, akkor azt fogja érezni, hogy minden tudatlansága és tisztátalansága Isten fényével, békéjével és hatalmával cserélődött ki.

Tanítványaim sokszor kérdeznek, vajon nyitott szemmel meditáljanak-e. Erről azt szeretném mondani, hogy azok a tanítványok, akik meditáció alatt a szemüket becsukják, száz esetből kilencvenben elalszanak. Meditálnak öt percet, aztán tizenöt percet az alvás világában töltenek. Akkor nincsen már dinamikus energia, csak letargia és öntetszelgés, és ezáltal van egy béketeljes, gyengéd érzésük. Aztán bizonyos idő után Isten csodálatos kegyelméből valahogyan visszajönnek, és ismét két-három percet meditálnak.

Ha meditáció közben, szemüket becsukva, az álom világába kerülnek, könnyen különböző fantáziák áldozatául eshetnek. Az Ön termékeny képzelőereje például azt éreztetheti Önnel, hogy az angyalvilágba lépett be. Ön aztán különböző módokon elhitetheti magával, hogy csodálatos meditációja volt. Az asramban, ahol hajdanában éltem, voltak emberek, akik már harminc-negyven éve meditáltak. Ha ők „legmagasabb meditációjukban” voltak, gyakran elkapta őket egy rémálom, és elkezdtek kiáltozni. Ha ilyenkor valaki felrázta őket, azt mondták: „Mit csinálsz te itt?! Miért zavarsz? A legmagasabb meditációmban voltam!” Ez nem meditáció, ez az önámítás egyszerű módja. Ha azonban nyitva tartja a szemét, akkor Ön a saját meditációját meg tudja ítélni. Ha meditációjában nagyon magasra megy, és nyitott szemmel nagyszerű víziója van, akkor tudni fogja, hogy ez nem hallucináció, és rögtön felismeri, ha ez egy hamis látomás.

A legjobb félig nyitott, félig csukott szemmel meditálni. Ily módon egyszerre lesz a fa gyökerénél és a legmagasabb ágon. Az a rész Önben, amely félig nyitva tartja a szemét, érzi, hogy ő a gyökér, és hogy a Földanyát képviseli. Másik része, amely a szemét félig csukva tartja, az a legmagasabb ág, a vízió világa, vagy mondjuk: a Mennyország. Az Ön tudata a legmagasabb síkon van, és ugyanakkor itt a Földön is, ahol megpróbálja a világot transzformálni.

Azt a meditációt, amikor valaki félig nyitott, félig csukott szemmel meditál, oroszlán-meditációnak hívják. Ez azt jelenti, ha Ön mélyen befelé megy is, tudatos figyelmét képes ugyanolyan erősen a fizikai vagy a tudatalatti síkra is irányítani. A materiális világ a maga zajával és morgásaival, s a tudatalatti világ is, az alvás világa hívják Önt, de Ön mindkét világgal megharcol. Mivel a szeme félig nyitva van, s nem fogja behunyni, nem kerül egy alacsonyabb világba. Ily módon kihívja a tudatalatti világát, s azt mondja neki: „Nézz ide, ébren vagyok, nem tudsz engem magadba szívni.” Legyőzi tehát az alvás tudatalatti világát, ugyanakkor megtartja a materiális sík fölötti uralmát is. Ha Ön csukott szemmel jól meditál, és hirtelen egy mászó rovart érez magán, izgatottan felugrik. Ha Önt az anyaföld valamelyik teremtménye megzavarja, miközben csukott szemmel éppen egy magasabb világban van, akkor nincsen semmi kapcsolat e teremtmény és az Ön saját léte között. Ezért önkéntelenül is megijed, vagy úgy érzi, megzavarták. Felháborodik: „Itt ülök legmagasabb tudatállapotomban, és ez a semmirevaló teremtmény megzavar.” Abban a pillanatban viszont, amikor Ön izgatott vagy úgy érzi, megzavarták, nem tud már tovább meditálni.

Ha azonban kissé nyitva tartja a szemét, akkor tudja, hogy ehhez a világhoz tartozik. Belső egyensúlyát és belső erejét meg tudja tartani itt a földön. Az Önt körbevevő hamis erőket bizonyosan le tudja győzni, hiszen éber, figyelmes és dinamikus. Ha csukott szemmel meditál, úgy meditál, mint egy macska. Ha valaki megérinti, halálra rémül; bárki jöhet, s Önt a hatalmába kerítheti. Ezzel szemben, ha oroszlán-meditációban meditál, még ha egy majmot lát is maga körül leselkedni, az sem fogja zavarni, a legkevésbé sem.

Térjünk rá a gondolatok kérdésére. Abban a pillanatban, amikor egy rossz vagy hamis gondolat behatol az értelmébe, törekvése ezt azonnal darabokra kell szabdalja, mert a meditáció alatt minden nagyon intenzív. Miközben Ön beszélget vagy valamilyen más szokásos földi dolgot végez, bármiféle gondolata lehet, mert a gondolatai nem intenzívek. Ha viszont a meditációja alatt jön egy negatív gondolat, akkor a meditáció ereje megnöveli ezt a gondolatot, intenzívvé teszi, és ez az Ön szubtilis lényének egy részét tönkreteheti. Ha értelme egy önelnéző gondolat áldozata lett, akkor az Ön spirituális élete gyengébbé válik. Ha egy jó gondolat jön, próbálja meg ezt, amennyire csak lehet, kitágítani. Ha a jó gondolatok alacsony szinten vannak, megpróbálhatja őket egy magasabb szintre felemelni. De ha rossz gondolata van, akkor azt rögtön vágja el, és egyszerűen semmisítse meg.

Hogyan tegye ezt? Ha a gondolat, amely Önt megtámadta, a külső világból jön, akkor próbálja meg szívéből a lelke akaratát előhozni, és azt közvetlenül a homloka elé vetíteni. A gondolat, amely Önbe be akar lépni, rögtön eltűnik, mihelyt a lelke akaratát meglátja.

Ne bosszankodjék, ha nincs meg a belső képessége, hogy ezt megtegye. A keresőnek sokszor az az érzése, hogy a meditációban fellépő hamis gondolatoknak olyan óriási a hatalmuk, hogy ezekkel szemben minden erőfeszítése hiábavaló, még ha két vagy három óra hosszat meditált is. Egyetlen hamis vagy szokásos gondolat felmerül, s ő máris elveszett. Ez nevetséges. Ilyenkor a keresőnek egyáltalán nem kell jelentőséget tulajdonítania a hamis gondolatoknak.

Ha meditáció közben rossz gondolatok jönnek, és Ön nem tud ezektől megszabadulni, nem tudja kidobni őket, akkor próbálja meg azt érezni, hogy ezek a gondolatok annyira jelentéktelenek, mint egy hangya. Egyszerűen ne fordítson semmi figyelmet rájuk. Ha érezni tudja azt, hogy az a spirituális erő, amelyet a meditációjában kapott, végtelenül erősebb, mint a rossz gondolatok ereje, akkor ezek a hamis gondolatok nem tudják az Ön meditatív erejét a maguk céljaira felhasználni. De gyakran történik az, hogy a kereső nagyon fél ezektől a gondolatoktól, és ezáltal hozzájuk köti magát. Ha ezekre csak rágondol vagy fél tőlük, akkor máris életerővel táplálja őket.

Ha magas meditáció közben emocionális gondolatok, alacsony vitális gondolatok vagy a szexualitásra vonatkozó gondolatok hatolnak be a keresőbe, akkor bizonyos mesterek azt tanácsolják: „Hagyja abba rögtön a meditálást! Ezek a hamis gondolatok az Ön intenzív meditációjától megerősödnek, és hatalmas erőkké változnak. Ezért sokkal jobb, ha ebben az esetben a meditációt abbahagyja.”

Az igaz, hogy a hamis gondolatok a meditáció alatt intenzitásukban növekednek. De Ön nagyon könnyen jó gondolatokat hozhat elő, amelyek végtelenül erősebbek, mint azok. Ha meditációja közben rossz gondolatok jönnek, próbálja meg rögtön egyik legkellemesebb vagy legmagasabb isteni tapasztalatát emlékezetébe hívni. Hatoljon be saját tapasztalatába, amelyet két napja vagy talán éppen húsz évvel ezelőtt szerzett, és próbálja meg szellemi tudatába idézni. Ekkor meg fogja látni, hogy mihelyt teljesen belemélyed saját tapasztalatába, az alacsonyabb sík gondolata elhagyja Önt. Mert ekkor a legmagasabb, legmélyebb és legtisztább öröm fog kiterjedni az Ön tudatában. Az isteni öröm végtelenül nagyobb erővel rendelkezik, mint a vágy. Saját spirituális tapasztalatunk nektár-gyönyöre végtelenül erősebb, mint az alacsony vitális erők. Ily módon meg tudja oldani a problémát anélkül, hogy a meditációt megszakítaná.

A hamis gondolatok azért jönnek, hogy Önt megtámadják, hogy az Ön isteni érzéseit, isteni gondolatait és isteni erejét elvegyék. Ha azonban teljes figyelmét isteni gondolatokra irányítja, és önmagát csak isteni érzéseknek nyitja meg, akkor a hamis gondolatok sokszor maguktól elmennek. Azt mondják: „Nem törődik velünk, ez nekünk nem a megfelelő hely.” A hamis gondolatoknak is megvan a maguk büszkesége, és borzasztóan féltékenyek az isteni gondolatokra. Nem fognak törődni velünk, hogyha mi sem törődünk velük.

Eddig azokról a gondolatokról beszéltem, amelyek kintről jönnek, de néha belül is születnek istentelen gondolatok. Az elején nagyon nehéz a kintről jövő gondolatokat megkülönböztetni azoktól, amelyek bentről valók. De idővel a különbséget fel fogja ismerni. Azokat a gondolatokat, amelyek kintről jönnek, sokkal könnyebb visszaverni, mint azokat, amelyek belülről támadnak. Ha egy teljesen sötét gondolat belülről jön létre, akkor két dolgot tehet. Megpróbálhatja azt érezni, hogy fent, a feje tetején, egy lyuk van. Akkor próbálja meg hagyni, hogy a gondolat csak kifolyjék rajta, mint a folyó, amely egy irányba folyik, és visszatérni nem tud. Így ez a gondolat elment, Ön megszabadult tőle. A másik módszer abban áll, hogy magunkat olyan határtalan óceánnak érezzük, amely teljesen nyugodt és csendes, és ahol ez a gondolat, mint egy hal, csak a felszínen úszik. Az óceán egyáltalán nem törődik azzal a kis vízmozgással, amelyet a hal okozott.

Mindig azt mondom a keresőknek, hogy sokkal jobb a szívben meditálni, mint az értelemben. Az értelem olyan, mint a Times Square szilveszter éjjel, a szív viszont olyan, mint egy egyedülálló barlang a Himalájában. Ha Ön az értelemben meditál, akkor talán ha öt percet tud meditálni, és ebből az öt percből is intenzíven csak egy percet. Utána az lesz az érzése, hogy az egész feje túl van feszítve. Az elején talán örömet és beteljesülést fog érezni, de utána úgy fogja érezni magát, mint egy puszta sivatagban. Ha azonban a szívében meditál, akkor megszerzi azt a képességet, hogy a kapott örömmel és beteljesüléssel azonosuljon, s így azután ezek már mindig megmaradnak már Önnek.

Ha Ön az értelemben meditál, akkor nem azonosul, hanem megpróbál valamibe behatolni. Ha mondjuk egy házba akar bemenni, hogy onnan valamit kihozzon, akkor vagy az ajtót kell betörnie, vagy a háztulajdonost kell megkérnie, hogy nyissa ki az ajtót. Ha megkéri őt, akkor Ön idegennek érzi magát, és a háztulajdonosnak is az lesz az érzése, hogy Ön egy idegen betolakodó. Azt gondolja: „Ó, egy idegen akar a házamba jönni.” Ezzel szemben, ha a szívét használja, akkor a szív tulajdonságai kerülnek majd előtérbe, a gyengédség, melegség, szeretet és tisztaság. Ha a háztulajdonos látja, hogy Ön egészen a szívében él, akkor az ő szíve rögtön azonosul az Önével, és beengedi Önt. Meg fogja érezni az Ön vele való egységét, és azt mondja: „Rendben van, mit szeretnél a házamban? Ha békét akarsz, vedd, ha fényt akarsz, vedd csak el.”

Nos, még valami. Ha Ön az értelmével hatol be a házba, akkor egy csodálatos gyümölcsöt fog látni, és megpróbálja azt rögtön meg is szerezni. Ha megkapja, meg lesz elégedve, akkor is, ha az egész gyümölcsöt nem tudja megenni. Ha azonban a szívét használja, akkor látni fogja, hogy fogékonysága határtalan. Azonkívül az értelmével ki van téve a választásnak is, mert azt mondja: ez a gyümölcs jobb, az a gyümölcs rosszabb. De ha Ön a szívével lép a házba, akkor az az érzése lesz, hogy minden az Öné, és az összes gyümölccsel eggyé fog válni. A szívközpont az egység központja. Ön először azonosul az igazsággal, majd azonosulása alapján az igazsággá válik.

Ha Ön a szívben meditál, akkor ott meditál, ahol a lélek van. A lélek fénye és tudata természetesen az egész testet áthatja, de van egy különleges hely, ahol a lélek általában tartózkodik, és ez a szív. Ha Ön megvilágosulást akar, ezt a lelkétől kell megkapnia, ez pedig az Ön szívében van. Ha tudja, hogy mit akar, és azt is tudja, hogy az hol van, akkor természetes, hogy arra a helyre fog menni. Máskülönben olyan lenne, mintha a vasboltba menne kenyeret venni.

Tehát nagy különbség van aközt, amit Ön az értelmétől, és aközt, amit a szívétől kaphat meg. Az értelem korlátozott; a szív korlátlan. Mélyen a bensőben végtelen béke, végtelen fény, végtelen boldogság van. Nem nehéz elérni, hogy kapjunk abból egy kicsit. Az értelemben való meditáció meg tudja ezt Önöknek adni. De végtelenül többet kaphat, ha a szívében meditál. Tegyük föl, hogy lehetősége van két különböző helyen dolgozni, az első helyen kétszáz dollárt keres, a második helyen ötszáz dollárt. Ha okos, akkor nem fogja idejét az első helyen elpocsékolni.

Mindaddig, ameddig a mindent összezavaró és bonyolító értelmében mélyen hisz, meditációja mindenképpen csalódást fog okozni. Az emberek azt hiszik, hogy a bonyolultság bölcsesség. De a spirituális emberek tudják, hogy Isten nagyon egyszerű. A fény nagyon egyszerű. A valódi igazság az egyszerűségben és az őszinteségben, nem pedig a bonyolultságban van.

Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy az értelem rossz. Az értelem viszont korlátozott. Az értelemtől inkább inspirációt kaphat, egy bizonyos korlátozott inspirációt. De a valódi törekvésért a szívhez kell mennie, mert az onnan ered, lévén, hogy a lélek megvilágosulása mindig ott van. És ha Ön a szívére meditál, akkor nemcsak a törekvést kapja meg, hanem ennek a törekvésnek a beteljesülését is: a lélek végtelen békéjét, végtelen fényét és végtelen boldogságát.

A keresők gyakran kérdezik, hogy honnan találhatnák ki, vajon valóban meditálnak-e, vagy csak egy szellemi hallucináció csapja be őket. Ezt könnyen ki lehet találni. Ha Ön helyesen meditál, akkor spontán belső örömöt fog kapni. Senki sem hozott jó hírt, senki sem adott Önnek ajándékot, senki sem dicsérte meg vagy csodálta Önt, senki sem tett Önért semmit, és mégis belső örömöt érez. Ilyenkor tudhatja, hogy helyesen meditál. De ha valamilyen szellemi feszítést vagy zavart érez, akkor tudnia kell, hogy ez a meditációfajta nem Önnek való.

Szellemi hallucináció esetén az lesz az érzése, hogy a béke bent van, és a nyugtalanság kívül. Vágyódik a béke, a fény és a boldogság után, de önmaga körül egy vulkánszerű nyugtalanságot érez. Valódi magas meditációban viszont feltétlenül kívül is, és belül is fogja érezni a békét. Ha ez lélekteljes meditáció, akkor saját öröklétét fogja érezni, azt fogja érezni, hogy az örökkévalóságtól és az örökkévalóságért van. Ezt az érzést szellemi hallucinációtól nem kaphatja meg.

Még van egy módja, hogy rájöjjön, vajon igazán meditál-e. Ha valóban egy magasabb síkra lép, akkor azt fogja érezni, hogy teste egészen könnyű lett. Az lesz az érzése, hogy szárny nélkül is tudna repülni. Ha egy nagyon magas világba jut be, akkor önmagát valóban olyan madárként fogja látni, amely az égen épp olyan könnyen tud repülni, mint az igazi madarak.

Ha Ön valamit beképzel, akkor pár percre ugyan nagyon jó érzése lehet, de aztán sötét és frusztráló gondolatok merülnek majd föl. Azt fogja mondani: „Olyan rendesen készültem, és lám, a vizsgám nem sikerült”, vagy: „Ma az irodában olyan keményen dolgoztam, a főnököm mégsem volt velem elégedett.” Ilyen negatív erők fogják Önt frusztráció formájában megtámadni. Vagy kétség hatol Önbe, és talán ezt mondja: „Hogy lehet az, hogy ilyen jól tudok meditálni? Tegnap annyi mindent rosszul csináltam; hogy lehet, hogy Isten meg van elégedve velem? Hogyan lehet nekem ilyen magas meditációm?” De ha ez valóban magas meditáció, akkor azt fogja érezni, hogy egész léte, mint egy isteni madár, magasra, magasabbra és a legmagasabbra fog fölszállani. És miközben ez az érzés áthatja, nem lesz sem szomorú, sem frusztráló gondolata, sem kétsége. A gyönyör égboltján repül, és minden öröm, minden boldogság, minden csak béke lesz.

A jó meditációt a meditáció utáni érzéséről is fölismerheti. Ha meditációja eredményeképpen béke, fény, öröm jön belülről a felszínre, akkor tudni fogja, hogy jól meditált. Ha a világgal szemben jó érzése van, és ha a világot tökéletlensége ellenére szeretetteljesen képes nézni, akkor tudni fogja, hogy a meditációja jó volt. És ha Ön közvetlenül a meditációja után energiával telt, és az az érzése, hogy azért jött a világra, hogy valamit tegyen, hogy valamivé váljék, hogy Isten képmásába belenőjön, hogy az Ő alázatos szolgája legyen, akkor ez is annak a jele, hogy jól meditált. A jó meditációt azonban a legkönnyebben arról a békéről, fényről, szeretetről és örömről ismerheti fel, amelyek Önből ilyenkor napvilágra jönnek.

Meditáció után a meditáció eredményét belsőleg asszimilálnia kell. Csak így válhat valóban szilárd megvalósítássá, olyan állandó tapasztalattá, amely az Ön létével elválaszthatatlanul egy lesz. Ön csak így lesz nyugodt és biztos. Ha azonban valakivel veszekedni kezd vagy valamilyen kellemetlen helyzetbe kerül, mielőtt meditációjának békéje és boldogsága felszívódott volna Önbe, akkor mindent elveszíthet, egy parányi béke sem marad. Ha csak valakivel beszélget, akkor is elveszítheti, amit a meditáció alatt elért. Ha valaki odamegy Önhöz, és azt kérdezi: „Hogy vagy?”, már ezzel is elveheti Öntől a békét, a fényt és a boldogságot, amelyet kapott. Ezért magas meditáció után nem kellene senkivel beszélnie addig, ameddig nem asszimilálta azt, amit kapott. A meditáció után közvetlenül nem kellene enni sem. Mozoghat vagy olvashat, ha akar, de legalább tizenöt percig, félóráig nem kellene nagyobb étket magához vennie. Ha nagyon éhes, persze minden további nélkül ihat egy kis tejet vagy gyümölcslevet.

Rendesen akár több óráig is eltart, amíg mindent, amit a meditáció alatt elértünk, asszimilálunk, és ez idő alatt a fényt, amit kaptunk, magunkban kell tartani. Hogy tehetjük ezt meg? Úgy, hogy belsőleg tudatában vagyunk ennek, és nagyon óvatosan bánunk a külső világgal. De megtörténik az is, hogy már a meditáció alatt asszimiláljuk mindazt, amit kaptunk. Ilyenkor a meditáció végére már minden asszimilálódott is.

Ez az asszimiláció olyan, mint egy életre szóló barátság, mint egy olyan örök barátság, amelyet valakivel együtt fölépítünk. Ha meditáció közben a béke, a fény és a boldogság Önhöz jönnek, és Ön nem választja őket örök barátul, akkor ők természetesen el fogják hagyni Önt. De ha örök barátságot épít fel velük, akkor nekik meglesz a lehetőségük Önt inspirálni, vezetni, formálni, átalakítani, és Önnel az ő isteni tulajdonságaikat és képességeiket megosztani.

Az asszimiláció azonban nem mindig az, amit a lélek akar. Megtörténik az is, hogy a lélek egy tulajdonságot, amit a meditáció alatt magába fogadott, azonnal meg akarja mutatni, és szeretné kinyilvánítani. Néha a lélek valamit asszimilálni akar, pár napra megtartani, és csak azután kifejezni, néha pedig ezeket a tulajdonságokat rögtön vagy néhány óra múlva már manifesztálni is szeretné. Kifejezheti magát más emberekkel szemben, vagy fordulhat egyszerűen környezetéhez vagy az univerzális tudathoz. Ez gyakran úgy van, mint a tudással: minél többet adsz, annál többet kapsz. Van, aki azt mondja: „Szeretnék egy órát olvasni, és aztán rögtön mindent továbbadni.” Aztán van a másik, aki talán így szól: „Nem, én többet szeretnék tanulni, és csak később továbbadni. Én most két órát olvasnék, és utána adnám tovább a tudásomat.”

Mindig jó asszimilálni, és mindig jó magunkat kifejezni. De nagyon nehéz, hogy az ember helyesen fejezze ki magát, mielőtt mindent asszimilált volna. Ha Ön azt szeretné elérni, hogy az egész világnak állandóan csak adjon, akkor először meg kell valósítania Istent, a megvalósítást asszimilálnia kell, és aztán jöhet, és mindezt továbbadhatja az emberiségnek. Mielőtt Istent megvalósítja, Ön csak részleges fénnyel és részleges igazsággal rendelkezik. Ha megpróbálja a fényét és igazságát továbbadni, akkor azt hiszi, hogy Önnek nagyon-nagy szíve van. Ahelyett, hogy spórolna, hogy száz dollárt gyűjtsön, mint ahogy az eredetileg célja volt, azt fogja mondani: „Ó, kaptam egy dollárt, szeretném ezt az emberiségnek továbbadni.” De ha Ön azt az egy dollárt olyan embernek adja, aki talán nem is érdemli, vagy olyan valakinek, akinek a vitális lénye nagyon erős, tisztátalan és sötét, akkor ő ezt egyszerűen magához ragadja. Úgy fog viselkedni, mint egy tolvaj, és azt mondja: „Önnek több pénze van, nem adott eleget.” És akkor ez az ember a belső világban legyőzi Önt. Ha Ön csak egy dollárt tud továbbadni, akkor ezek az erők nagy kísértésbe esnek. Azt hiszik, hogy Ön többel rendelkezik, és megpróbálják a lehetőségeit, képességeit összetörni. Ezért mindig az a legjobb, ha előbb megvalósítjuk Istent, és csak ezután ajánljuk fel belső gazdagságunkat az emberiségnek.

Ezek a meditáció alapelvei. Ha megteszi mindazt, amit Önnek mondtam, akkor bizonyosan nagyon gyors haladást ér majd el belső életében. Ha Ön mindennap ezen a módon, lélekteljesen és odaadóan meditál, akkor az Ön célja, a célok célja nem csak egy távoli visszhang marad majd. Először látni fogja a célt, aztán belép a célba, s végül a céllal eggyé válik.

 

Oldal: Meditácíó
Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák. - © 2008 - 2024 - flpdanku.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat